A Merkúr pereme
MűvészetMalom, Szentendre
Szeptember 26.
Kurátori tárlatvezetés Bodonyi Emőkével és a kiállító művészekkel
Művészek:
Csontó Lajos, Deim Balázs, Fodor János, Lois Viktor, Martin Henrik, Márkus Péter, Nagy Barbara, Pacsika Rudolf, Richter Sára, Szűcs Márk, Vincze Ottó
Kurátor:
Bodonyi Emőke
A kiállítás címe a Naprendszer legbelső és legtitokzatosabb bolygójának, a Merkúrnak a megismerésére irányuló, évek óta tartó űrmissziót helyezi fókuszba. Az égitest tudományos kutatására tervezett űrszondát még 2018-ban indították útjára, és bolygó körüli pályára állását eredetileg 2025 végére időzítették. Hét éve halad a célja felé, hogy az űrkutatások időszakában immár harmadik alkalommal fotókat és adatokat kapjunk a Merkúrról. Már az ókori sumérok, görögök, rómaiak is figyelemmel kísérték a Földről szabad szemmel látható planéta működését. Naponta kétszer, a hajnali órákban és az esti szürkületben lehet észlelni, és gyors mozgása miatt kapta a görög istenek fürgelábú hírvivője, Hermész római megfelelőjéről, Mercuriusról a nevét.
A kereskedők, utazók patrónusaként ismert görög–római istenhez kapcsolódik minden olyan tevékenység, amelyhez leleményesség, ötletesség, jó rábeszélőkészség kell. Apollón lantját is Hermész készítette: a teknősbéka üres páncéljába feszítette a pendíthető húrokat. Mitológiai történetéből a későbbi századok is sokat merítettek, számos kereskedelmi cég és termék, kreativitást fejlesztő játék használja a Merkúr márkanevet. Attribútumai, a fürgeségét szimbolizáló szárnyas kalap és szárnyas saru mellett a kerükeión (caduceus), a szárnyakban végződő, kettős kígyó formájú hírnökbot azonban már spirituális jellegű hatalmát hangsúlyozza. Szabadon jár az isteni és az emberi szféra között, az egyensúlyteremtés, a világban ható ellentétek kiegyenlítése fűződik alakjához.
A megismerni kívánt külső világ és az emberi mérték kettőssége összegződik a jelen kiállítás Merkúr-értelmezésében. A dimenzióváltások, az eltérő léptékek a legváltozatosabb műalkotásokon és műfajokon – festményeken, szobrokon, fotókon, hang- és videóinstallációkon – keresztül jelennek meg.
A kiállításon szereplő tárgyegyüttesem:
LELET
Az emberiség óriási energiát fordít az űrkutatásra – kitartó munkával egyre messzebb jutunk, és egyre több adatot gyűjtünk a világegyetemről. Az emberi kíváncsiság hajtóereje lenyűgöző. De akármilyen távolra is jutunk, az élettelen puszta ürességen kívül nem találunk semmit. Ez a tapasztalat megerősíthet bennünket abban, hogy milyen felbecsülhetetlen érték az élet a Földön, és az azt lehetővé tevő élettér. Nehéz elhinni, hogy mindez csupán a véletlen műve – és ha az emberi tudatra gondolunk, még egyértelműbbé válik, hogy emögött egy magasabb rendező szándék kell hogy álljon.
Mégis hajlamosak vagyunk természetesnek venni mindezt. Rohamos tempóban herdáljuk el, amit kaptunk. Beszélünk róla, szorongunk miatta, aggódunk a következő generációk jövőjéért – de közben széttárt kézzel, kiszolgáltatottan és tehetetlenül szemléljük a romboló folyamatokat, sőt tevékeny résztvevői vagyunk.
Ez a tárgyegyüttes ezeket az érzéseket hordozza.
A Verbum installáció térbe lógatott vászontáblái az űr tapasztalatát – az ürességet – idézik meg. De ha közéjük lépünk és odafigyelünk, a hiányon túl mégis jelen van benne a teremtés üzenete: hívás a gondoskodásra, a felelősségvállalásra.
A táblák mellett megjelenik a Föld korrodált képe is – mintha a jövőből néznénk vissza.
A Lelet tárgyai fennmaradt relikviaként őrzik az élet és az emberi jelenlét nyomait: emberi gesztusokat, gondoskodást, alkotóvágyat, az emlékezés képességét.
A tárgy együttes arra emlékeztet, hogy a Föld nem magától értetődő, biztonságos otthon, amit büntetlenül felélhetünk, hanem kapott ajándék – lehetőség és feladat.
A teremtéstörténet egykori szavai talán újra megszólíthatnak bennünket.
