Pannonhalmi Főapátság kiállítótere, Ösvények és átjárók, 2025, Csend
A kiállításra készülve, az apátsági könyvtárban kezembe vehettem Szeder Fábián bencés szerzetes 19. századi kertészeti feljegyzéseit. Megérintett, hogy az időjárási megfigyelésekhez majdnem mindenhol hozzáfűzi, hogy „csend”. A csend állandó megtapasztalásában benne van a kerttel való foglalkozás természete, a szerzetesi életforma, nyugodt, békés és állandó, ugyanakkor magányos. Saját tapasztalatom is, hogy az elcsendesült figyelem segít megérteni a természet működését, ahogy önmagunkat is. Az emberben lejátszódó testi-lelki folyamatok a természet ciklikusságával, a hónapok körforgásával állíthatók párhuzamba. Az elfáradástól a megújulásig, a nehézségek elleni tiltakozástól a gyógyulásig vagy elfogadásig, az öngyomlálásban a rossz felismerésétől, a vezeklésen át a megnyugvásig.
A hímzett képeken megjelenő mondattöredékek Szeder Fábián kerti naplójából származnak, a betűket, amelyekkel a szöveget nyomtattam, az ő kézírása alapján faragtam. A vászon és selyem alapú lapokat sóval, keményítővel és zselatinnal merevítettem, teret adva az anyag kiszámíthatatlan változásának, ahogy az az élő természetben megmutatkozik.